Nincs túl gyakori családnevem, úgyhogy nagyon jó poénforrás, hogy van egy ugyanilyen nevű borospince. Először akkor lőttem el, amikor a lakásavatómat tartottam: előkaptam egy üveggel, hogy hát, a lakás árából maradt egy kicsi, úgyhogy vettem mellé egy borospincét is. Azért az arcos, nem? Mondjuk ha nekem lenne, akkor egy lépésben beállítanám a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyt, úgyhogy talán mindenkinek jobb, hogy nincs. ...csak mert így én sem leszek alkoholista, meg más is ihat ilyen bort. A másik jó poén ha elmész egy sznob buliba, és a házigazda kezébe nyomod egy féloldalas mosollyal. Akkor azért kicsit le szokott fagyni a kivagyiság azok arácról, akik az előbb még a vitorlással, meg a bömössel akarták megrövidíteni az utat a mellettük ülő ellenkező nemű puha testrészei felé. Persze geciség, de ugye ebben az a jó, hogy ha azt mondod van egy Ferrarid, akkor simán benne van, hogy azt mondja a csaj: csináljuk abban. ...és nagyon butának kell lennie, hogy ebből a szituból aztán jól jöjjél ki. Ellenben a borospincére hiába mondja azt, hogy meg akarja nézni, mert baszki, azért hajnali egykor hadd ne taxizzunk fel a Mátrába... A legtöbb amit tenni kell, hogy szépen egymás mellé passzintod a személyidet, meg a borosüveg címkéjét, és ha tud olvasni, akkor azért van szerencséd, ha meg nem, akkor azért, vagy akkor végülis úgyis mindegy. Erre mondja azt a latin, hogy tertium non datur. Szerencsére a nők nem borszakértők, mert akkor mondjuk lebuknék.
...de nem is bírom a borszakértőket, életemben egyszer találkoztam normálissal. Ő megmondta kerek perec, hogy ezeket a faszságokat, hogy csokoládé, meg meggy, na ezeket ő nem érti. ...merthogy miből készült? Szőlőből. Akkor mit kell benne érezni? Szőlőt. Pont. El is döntöttük, hogy egyszer kiborítjuk az összes borászt azzal, hogy lemegyünk, és elkezdünk szakérteni ilyenekkel, hogy "hmmm... mintha... egy kis halvány makk ízt éreznék benne, csak nem tölgyfahordóban érlelték?" Mert ezek a képek kurva szépek, de csak a tálalás miatt. Amúgy zenebuzi is vagyok, és mindig jót röhögök rajta, hogy azt, hogy na ez album ugyanolyan lett, mint az előző, azt lehet úgy is mondani, hogy "megőrízték a stílusjegyeiket", meg úgy is, hogy "nem bírnak újítani, befásultak, régi önmagukat másolják". Na mindegy, már nem tudom, ki volt, de valaki anno jól megmondta, hogy a zenekritikát úgy lehet összefoglalni, hogy zenélni nem tudó emberekről írnak írni nem tudó emberek olvasni nem tudó embereknek. ...én meg nem tudom eldönteni, hogy ennek ellenére, vagy éppen ezért szórakoznak mindhárman olyan jól.
Vissza a borokhoz. Nem csak ezekkel a gyümölcsös szavakkal van nekem bajom, hanem az összes többivel is, mert ember nem érti, hogy mit akarnak vele mondani. Pl. a kedvencem a "karakteres íz" fogalom. Az meg mi? Betűtészta van benne? Tiszta hülyék. ...de mondjuk visszatérhetünk a zenéhez is, mert aki olvasott már high-end cuccokról kritikát, és ki van a négy kereke, na az is tudja, hogy bődület, hogy mit le nem írnak. Pl. ilyeneket, hogy egy kábelnek - érted, még csak nem is a hifinek - kerekek a tónusai. Hát nem tudom, én még sosem láttam olyat, hogy egy zene sarkos lett volna, vagy éles. Érted, mondjuk hallgatod, és hirtelen kettévágja az asztalt. Na ott jobb kikapcsolni. ...vagy bátrabbak megszelidíthetik, és háztartási robotgépnek használhatják. "Asszony, vigyázz, most csontot kell szeletelni, felteszek egy heavy metal albumot!" ...vagy diótöréshez drum-n-bass. Már látom lelki szemeimmel ahogy egy egész ipar ráépül erre, és karácsonyra nem szakácskönyvet, hanem a "100 dal konyhai munkához" nevű CD-t adjuk ajándékba. Lehet, hogy megcsinálom, és akkor nem írok többet. Jobb lesz úgy mindenkinek.
